A történet kezdete két évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a 70. életévébe lépő művész a Magyar Zene Házában tartott koncertjén fellépett a Farkas István vezette pécsi pozan-kvartett is, és bemutatta Márta István 25 évvel korábban neki írt és ajánlott művét. A koncerten merült fel, hogy ezt Pécsett is el kellene játszani. Továbbá, ugyanezen az esten szerepelt Boros Misi is, aki egy olyan technikára épülő Márta-darabot játszott, amit a szerző – saját bevallása szerint – nem tökéletesen tudna interpretálni. Ez egy Bach stílusában készült, bonyolult kettős fuga, amit Boros Misi játszott el ….és „cserébe” még kapott mellé egy utójátékot is, amit Márta István neki ajánlott.
E programok mentén állt össze a pécsi program, ami természetesen „formabontó” lesz.
Itt lesz Szirtes Edina Mókus, akivel a valahai Eörsi István verseire írt dalokat adnak elő, amelyeket eredetileg Márta István Hobónak írt, és ő énekelte fel a „Növekszik a csapat..”című cd-re.
Utána jön a pécsi harsonásokkal a „.. per quattro tromboni” című darab, majd egy másik műfaj következik: vetítés. Ugyanis elkészült az a mintegy 50 perces portréfilm, amelyet az idén forgattak a szerzőről, többek között a pécsi Kodály Központban. Ugyan a dokumentumfilmnek a Magyar Zene Házában felvett koncert az alapja, de ez kiegészül archív felvételekkel, több neves pályatárs közreműködésével és egy „újragondolt” performance-szal, ill. dokumentumokkal.
A szünet után Boros Misi előadja a már fent említett zongoradarabot, majd elérkezünk az est „csúcspontjához”, ami a Trip(p)tichon - Bosch című új mű ősbemutatója lesz.
Erről Márta István így beszél:
– Régóta tanulmányozom Hyeronimus Bosch festményét. A Gyönyörök kertje című triptichon alapján gondoltam el egy kompozíciót, nem egy programzenét, mint pl. Muszorgszkij az Egy kiállítás képei, hanem zenével, zenei szerkezetekkel megjeleníteni azokat az érzéseket, benyomásokat, amik bennem a kép láttán megjelennek, sok elektronika effekttel, ötlettel és a négy pozan-művész közreműködésével. A kép szerkezetét tekintve a Pokol, vagyis a harmadik rész abszolút olyan, mint a mai, háborús világunk, ésszel felfoghatatlan, „ir- és szürreális”.
Külön érdekesség, hogy a Pokol képen Bosch megfestett egy gigantikus, lant-szerű hangszert, ami alatt egy néhány hangos, menzurális lejegyzésű kotta is látható. Ezt a dallamtöredéket is felhasználtam a kompozícióban. A harsonások számára pedig olyan „hangbuborékokat”, zenei egységeket komponáltam, amelyeket többféle módon is el lehet játszani. Ebből a szempontból részben improvizációknak is nevezhetjük az ő „szólamaikat”, de ezt én, mint karmester fogom majd eldönteni a koncert folyamán. Emiatt persze minden próba, sőt az előadás is más-más lesz, de ez is rímel a Bosch-képre, mert akárhányszor ránéz az ember, mindig egyéb részletre fókuszál, és mindegyik pici részlet rendkívül érdekes történéseket hoz elő. A próbák során ahhoz is hozzá kell szokniuk a zenészeknek, hogy nem egy lineáris előadásról van szó, vagyis egyfajta zenei bolyongásra invitáljuk a december 11-i koncertre a közönséget! És aki teheti, hozzon magával zene- és zajkeltő eszközöket. Meglepetés készül…
