A technikát már a perzsák is alkalmazták a VII. században, ezt fejlesztette tovább Zsolnay Vilmos. A hajnal görög istennője, Eos neve utal a zöldből vörösre váltó mázak és a hajnali égbolt színének változására.
Az eljárás lényege, hogy a már kész tárgyak felületére festett réz-, illetve ezüsttartalmú díszítményt alacsony hőfokon égették újra. Amint a máz lágyulni kezdett, oxigénhiányos (redukáló hatású) kemenceatmoszférát teremtettek. A máz felületére a festékből rágőzölgő és ott megtapadó részecskék fénytörő réteget képeztek. A rávetülő fény iránya szerint a különleges fémes csillogó hatás a nézőpont szerint változik, irizál.
Az 1897-1898-tól születő szecessziós Zsolnay-alkotásokon a színek játékossága, az új technika stílusteremtő eszköz lett.
Zöld, kék, piros, kék eozinmázas kerámiákat láthatunk a Gyugyi-gyűjteményben és a Zsolnay Mauzóleumban is.
