Milyen érzések vannak Önben a VI. Fényfesztivál zárása után két nappal?
Ezt a rendezvényt sok hónapos előkészítés, majd egy kifejezetten komplex és nehéz építési folyamat előzi meg, ami hosszabb, mint maga a fesztivál, hiszen legalább egy hetet vesz igénybe. Amikor annak a közepén vagyunk, sokszor azt várom, bár vége lenne már az egész rendezvénynek. De ezek után, hál’ istennek, idén annak ellenére, hogy sokat kellett hadakoznunk az időjárással, nagyon tudtam élvezni magát a fesztivált, sok örömöm volt benne, ritka és értékes pillanatok ezek számomra. Kikerekedett az élmény.
2016-ban rendezték az első Fényfesztivált. Összehasonlítva 2022-vel: ég és föld a különbség?
Minden évben léptünk előre, de soha nem fordítottunk hátat annak, amit előtte csináltunk. Idén is törekedtünk arra, hogy nemzetközi legyen a programunk, akár a mapping verseny, akár az utcaművészeti programok tekintetében, idén hangsúlyosabb volt ez a megközelítés a Fény útját illetően. Itt szerencsés fejlesztés volt, hogy a meghívásos rendszerből pályázati struktúrára váltottunk, ez nagyon kinyitotta a világot az alkotók és magunk számára egyaránt. Mindig kell frissíteni, váltani, és ez bejött. Talán ezért is az idei fesztivált sokkal színesebbnek, elevenebbnek láthatta a közönség.
Van egy szuper megvalósító csapatunk, ezt nagyon nagy fegyverténynek tartom, ők számos területen a szakmájuk legjobbjai. Amikor a program elkészül, nekik adom át a megvalósítási feladatokat, és én inkább a fesztivál kommunikációjával foglalkozom, a többiek pedig a technikai megvalósításon dolgoznak. Ezzel együtt nem szeretek előretolt arc lenni, inkább a háttérben munkálkodom. Ami egyébként lehetővé teszi, hogy az utolsó fázisok során is tudok arra figyelni, hogy a nagy meló és pénz mellett, amit ebbe belefektettünk, tényleg ügyeljünk a legkisebb részletekre, nüanszokra is, ami kell a látogatói élmény kikerekítéséhez. Szerénytelenség nélkül hadd mondjam, hogy e téren sokat léptünk előre, de sajnos így is maradtak hiányosságok, hibák, amikből viszont kötelező tanulni.
Mintha a fényfestés az utóbbi 5 évben nagyon divatba jött volna, egyrészt országszerte, és persze külföldön is. Erősíti ez trend a Zsolnay Fényfesztivált?
Ami fontos, ebben a felfutó műfajban minél inkább találjuk meg helyünket, tudjuk jól, kik és mik vagyunk ebben a rendszerben, ne gondoljuk magunkat se többnek, se kevesebbnek. Az például egy jól meghatározható cél, hogy az emberek bárhol megláthatnak egy fényfestést, jusson eszükbe: ó, ez szép, de Pécsett van egy egész fesztivál, ami csak erről szól. Tehát kössék Pécshez a fényfestést. Ez a közönséget illető része. De legalább ilyen fontos mára, hogy a Fényfesztivál ennek a szakmának, megkockáztatom, a legfontosabb találkozási pontjává vált. Amit ők is iszonyatosan élveznek, számukra az is kimondottan fontos, hogy egymásnak is megmutassák, mit tudnak, hol tartanak. Ami egy nagyon egészséges, előremutató és békés, pozitív történet.
Mi lett jobb 2022-re, mire igazán büszkék idén?
Például, hogy be tudtuk látni, hogy már a határainkat feszegettük. Van ugye a klasszik pécsi, sétatéri vendéglátás, aminek a közepébe oda pottyantottuk a mapping versenyünket, ami tavaly már az élvezhetőség határán billegett. Ebbe bele kellett nyúlni, és elkezdtük decentralizálni a vendéglátást, ami által könnyebben lehetett mozogni.
De fontos az is, hogy mára egyre több támogatóval, technikai szponzorral, partnerrel dolgozunk együtt. Bizonyos berendezéseknek a hazai premierje itt zajlott Pécsen. Az is fontos előrelépés, hogy tudtuk növelni a saját bevételeinket, ami egy 100 milliós büdzséjű rendezvénynél nem mindegy, illetve, hogy ennek a felét voltaképp már magunk „állítottuk elő”, szponzorok, pályázatok és értékesítésből származó bevételek révén. Ebben is oda kell tenni magunkat, vigyázva arra, hogy ne a hirdetések és támogatók logói uralják a felületeket. A kutya nem lenne ránk kíváncsi, ha egy nagy reklámzuhatag lenne a fesztivál. Annak is örültem, hogy voltak idén olyan helyszínek, ahol a vetítőgépek villamosenergia igényét elektromos autók akksijából szolgáltattuk. De azért arra figyeltünk, hogy ne ez az autó legyen főszereplő, mégis látványos helyen legyen kiállítva.
A VI. Fényfeszt után el tudja-e képzelni, milyen lesz a XII.?
Hú, sok aspektust kell figyelmen kívül hagyni, hogy ilyesmiről tudjunk egyáltalán beszélni, ezzel szinte a sci-fi határait súroljuk. Azt gondolom ugyanakkor, hogy a nézőszám-növekedés komoly kihívás lesz, nem szabad, hogy ebbe reccsenjen meg az egész. Jöhetnek többen, valószínűleg fognak is, de ehhez az kell, hogy határozottan növeljük a fesztivál területét. Már 2019-ben elkezdtük az Árkád bekapcsolásával ezt a folyamatot, ami akkor még nem működött tökéletesen, ezért tudatosabb, egyértelműbb lépéseket kellett tenni. Idén összehoztuk jól az Árkádot, hála az ő feladatvállalásuknak is, megerősítettük a Kossuth teret, és nagyon bejött az új vásárcsarnok megnyitója – tehát a déli „végek” irányába is tereltük a fesztivált. De ebből a szempontból is nagyon sikeres volt a Ferences templom, a Kórház téri Jakováli Hasszán dzsámi, vagyis nem csak a Széchenyi tér és a Dómtér között korzóztak csak az emberek, hanem már teljes köröket lehetett tenni, így is megismerhető az egész Fényfesztivál.
Úgy érzem, mostanra egy határozottabb, felnőttes arcát mutatja már a fesztivál. De továbbra is cél, hogy vizuálisan hackeljük Pécs ikonikus tereit: a látogatók nappal megnézhetik a dzsámit vagy székesegyházat történelmi valójában, aztán eljönnek este, és látnak valami olyasmit, ami kiszakítja őket a hétköznapokból és a hagyományos környezetből, ezáltal teszünk hozzá mi is valamit a Pécs-élményhez.
www.zsolnayfenyfesztival.hu | www.facebook.com/zsolnayfenyfesztival
